A hősökre sokan úgy gondolnak, mint színes öltözetű, lobogó köpenyű röpködő igazságosztókra, a valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb. Vannak olyan szakmák, melyek sokkal nagyobb hősiességet kívánnak, mert csupán átlagemberekről van szó, akik farkasszemet néznek a halállal hivatástudatból. Ilyenek például a tűzoltók, akik, legalább is személyes véleményem szerint, napjaink szuperhősei. Ők azok, akik bemennek értünk az égő házba, ők takarítják el az utakról a kidőlt fákat, ők vágnak ki az autóból, ha karambolozunk. Elképesztő fizikummal kell, hogy rendelkezzenek, és olyasmiket látnak, amik egy egyszerű honpolgár számára feldolgozhatatlanok lennének. Éppen ezért előfordul olyan is, hogy egy ilyen hősnek is elege lesz, és belerokkan az átéltekbe. A nagybátyám harmincöt évig volt tűzoltó, és sajnos ő is így járt. Addiktológia nélkül lehet, hogy már nem is lenne köztünk.

Mikor otthagyta a tűzoltóságot, azzal az indokkal tette, hogy besokallt és pihenni szeretne. Mondjuk ha valakitől, akkor tőle nem sajnálom a korai nyugdíjat. De az árnyoldala is ott volt az egésznek, ugyanis egy éven belül rá kellett jönnie, hogy a sok szörnyűség ellenére mégiscsak ez volt a hivatása, és bármivel próbálkozott, üres maradt az élete. Sajnos ez ahhoz vezetett, hogy inni kezdett, és szépen lassan belecsúszott az alkoholizmusba. Családja sosem volt, így csak tőlünk, az öccse családjától remélhetett segítséget, már ha remélt egyáltalán. Sajnos az alkoholistákra jellemző, hogy önfejűek és makacsak lesznek. Hiába mondod nekik, hogy aggódsz értük, hiába látják magukon is, hogy megváltoznak, nem érdekli őket. Szörnyű volt nézni, ahogy egyre lejjebb és lejjebb csúszik, egyre mélyebbre rántja az örvény. Az ital nagyon csúnyán tönkre tudja tenni egy ember szervezetét, akár már rövid idő alatt is, ha hajlamos rá.

Hamar eldőlt tehát, hogy itt komoly és szakszerű segítségre van szükség. Addiktológia nélkül az ilyet már nem lehet kezelni. Megegyeztem a testvéreimmel és a szüleimmel, hogy ha arról van szó, akkor mindannyian hozzáadunk a kezeléshez, mert valószínűleg nem lesz olcsó, viszont nem szeretnénk rossz kezekbe adni. Ekkor már ismertem azt a klinikát, amit kinéztem neki, és haladéktalanul a családom elé is tártam. Elmagyaráztam nekik, hogy ez egy olyan elvonó klinika, ahol különleges figyelmet szentelnek az ápoltaknak, és mindamellett, hogy a korábban kezelt, de már felépülő alkoholisták is besegítenek a terápiában, még az ország egyik legjobb, legelismertebb addiktológusa is közreműködik. Arról nem is beszélve, hogy ennyire hatékony kezelést talán senki sem büszkélkedhet jelenleg az országban, mindössze egyetlen hónap alatt akkora eredményt tudnak elérni, hogy utána már csak utógondozásra van szükség. Nagyon magas a sikerrátájuk, így biztosak lehetünk benne, hogy jó kezekben lenne. Már csak az lesz a kérdés, hogy sikerül-e meggyőznünk őt arról, hogy hajlandó legyen alávetni magát…